A varázslatos erejû nõvérek
története annak ellenére lett slágersorozat
a The WB-n, hogy a fõszereplõket alakító színésznõk
szerint a csatorna "ronda mostohagyerekként" kezelte
a sorozatot. Most, több ráerõltetett ál-befejezés
és a stáb és a csatorna közti nyílt színi
veszekedés után a Bûbájos boszorkák
mesébe illõ befejezést kapott.
A Science Fiction Weekly magazin ellátogatott
a keserédes búcsú, az utolsó Charmed-rész
felvételére, ahol szóra bírta a három
fõhõsnõt és a több részbõl
kénytelen-kelletlen kimaradt Brian Krause-t. A padláson,
ahol az interjú készült, épp szanaszét
hever a tûzgolyóval szétrobbantott üveg, így
ideálisnak tûnik a helyszín a sorozattal kapcsolatos
sok széttöredezett reménysugár átbeszélésére.
A sorozat egyik alkotója, Brad Kern is becsatlakozott
a beszélgetésbe, segített a megfelelõ megvilágításba
helyezni mindazt, amit hallottunk. Elmondta, hogy idén lett a Bûbájos
boszorkák a leghosszabb több nõi fõszereplõs
amerikai tévésorozat, legyõzve a Laverne & Shirley-t.
Azt is megtudtuk, hogy bár sem az öt évvel ezelõtt
meghalt Prue, sem Cole nem tér vissza az utolsó részbe,
Kern szerint a történet lezárása kielégítõ
lesz a hûséges rajongók számára.
Riporter: Rose, kicsit könnyes
a szemed, ahogy a díszletben járkálsz ma.
Rose: Még küszködöm az
idõátállással, hajnali háromnegyed
hatkor jött meg a repülõm. Szomorú vagyok, ja.
Még nem néztünk szembe vele, hogy vége. Még
nincs is vége addig, amíg fel nem vesszük az utolsó
jelenetet, amíg nincs itt mindenki a szereplõgárdából.
Nagyon fura volt az utolsó forgatókönyvet olvasni.
Még nem sírtam de az utolsó oldalak tényleg
véglegesítik a dolgot.
Riporter: Mit gondolsz a sorozat beszüntetésének
a hírérõl?
Rose: Azt, hogy nem lehet beszüntetni valami
olyat, ami nem is létezik. Úgy értem, mindenkinek
lejárt a szerzõdése, vagyis a nyolcadik évaddal
vége a sorozatnak. Miért kellett így megszégyeníteni
a mûsort? Szépen vége van, erre "beszüntetik".
Ez kábé olyan, mintha kényszerítettek volna
minket egy pisilõversenyre, vagy ha belerúgtak volna még
egyet a halottba. Nagyon idegesítõ dolog volt. Végig
mi voltunk a ronda mostohagyerek.
Riporter: Miért nem lettél te
is producer, mint Alyssa és Holly?
Rose: Megkérdezték, hogy akarom-e
ezt a plusz munkát meg a titulust, én meg megkérdeztem,
hogy azért több pénz jár-e, õk meg mondták,
hogy nem, úgyhogy mondtam, hogy akkor köszönöm,
nem... Tényleg, ez az egész arról szól, hogy
hogyan kezeltek minket. Sikeresek voltunk, nem volt elõttünk
felvezetõ mûsor, és nem voltak hajlandóak rendesen
reklámozni minket. (A felvezetõ mûsor egy olyan
nézett mûsor, amit egy másik mûsor elé
tesznek azért, hogy a másik mûsort is megnézzék
az elsõ mûsor nézõi, vagyis hogy ne kapcsoljanak
el, ezzel növelve a mûsor nézettségét.
A Bûbájos boszorkák elõtt sosem volt ilyen
felvezetõ mûsor. - charmed.hu megj.)
Riporter: Van kedvenc részed?
Rose: Amikor Billy Zane volt a vendégszereplõnk,
az nagyon jó volt.
Riporter: Van olyan varázserõ,
amit szívesen elfogadnál a való életben is?
Rose: Mostanában állandóan
repülõgépen ülök, és ezzel rengeteg
idõm elmegy. Örülnék, ha tudnék repülni.
Riporter: Úgy hírlik, a híres
hollywoodi tárgyak nagy gyûjtõje vagy. Miket sikerült
megszerezned a pénzbõl, amit itt kerestél?
Rose: Ez vicces kérdés, mert amikor
elõször idejöttem, akkor csak annyit kértem, hogy
legyen elég pénzem fodrászra. Azóta háromszor
váltottam házat. Költöttem még pénzt
az 1930-as évekbeli Brown Derby étterem kalapjára,
és az RKO eredeti betûire. (A Brown Derby étterem
egy híres Los Angelesi étterem, amibe a harmincas évek
hollywoodi sztárjai jártak. Az étterem kalap alakú,
és az épület tetején is van egy nagy barna kalap,
ezt vette meg Rose. Az RKO pedig egy több cégbõl összeállt
rádiós és filmes cég volt, ami a huszas évektõl
az ötvenes évek végéig számos híres
filmet jegyez, többek között az 1933-as King Kongot vagy
az 1941-es Aranypolgárt. - charmed.hu megj.) De a legfontosabb
az, hogy körülbelül százötvenezer dollárt
költöttem a Boston terrieremre, aki meghalt volna, ha nem tudom
kifizetni az orvosi költségeket.
Riporter: Mik a visszajelzések a rajongóktól?
Rose: Tele van a rajongókkal a térkép,
csodálatos, hogy bárkit megérint a mûsor. Teljesen
vegyes a rajongótábor, tizenhárom éves lányoktól
hatvanöt éves taxisofõrökig.
Riporter: Holly, úgy tûnik, hogy
kicsit csalódott vagy, hogy Shannen és Julian nem jönnek
vissza a fináléba.
Holly: Julian, Cole-ként, visszajött
a százötvenedik részben, és az tök jó
volt. Nagyon élveztük azt a részt. Julian megmondta
hogy imádna visszajönni a kétszázadik részre,
dehát sajnos addig nem nagyon jutottunk el. Õ meg elment
a Fantasztikus négyes filmbe, meg a Kés/Alattban
is fõszereplõ, úgyhogy elég elfoglalt. Shannen
meg, hát az egy teljesen másik történet. Életben
és tiszteletben tartjuk Prue emlékét.
Riporter: Mit gondolsz arról, hogy vége
a sorozatnak?
Holly: Egy ideje már tudtuk, hogy ez
jön. A csatorna számára mi sose voltunk egy Buffy.
Sosem reklámoztak minket, sosem kezeltek minket olyan jól,
mint a többi sorozatot. Tavaly mind sírtunk. Én már
tavaly kisírtam magam. Elvégeztük a munkánkat,
bejöttünk, megcsináltuk, hazamentünk, és
nem lettünk halálos ellenségek.
Riporter: Változott valami azzal, hogy
producer lettél?
Holly: Annyi, hogy úgy kellett tenniük,
mintha hallgatnának ránk. Még egy sima hirdetõtáblát
sem vettek nekünk a Sunset Boulevard-ra, amíg Shannen nem
ragaszkodott hozzá. Mi mind együtt tartottuk össze ezt
a mûsort. Büszkének kellene lennünk erre.
Riporter: Van kedvenc részed?
Holly: A kedvenc részem az elsõ
leprikónos (koboldos). Azt szeretem. Meg amit mindig is akartam,
az egy rész démonok nélkül. És azt hiszem,
hogy ebben az utolsó részben megkaptam. Úgyis mindig
a lányokról és a valódi életrõl
szólt a mûsor, és a rajongók is ezt kapják.
Riporter: Nagyon közel álltok egymáshoz,
az egész stáb.
Holly: Mind átestünk egymás
szakításain, meg az esküvõin, meg az én
ultrahangjaimon. Igazi család lettünk, és a rajongók
csodálatosak voltak azzal, hogy hétrõl hétre
beengedtek minket az otthonaikba. Azt hiszem, hogy a legkedvesebb pillanatok
azok voltak, amikor gyerekek jöttek a Make-A-Wish Alapítványtól
(egy alapítvány, ami halálos betegségekkel
küzdõ gyerekek kívánságait teljesíti
- charmed.hu megj.), agytumorral vagy valamilyen más súlyos
betegséggel, és akkor azok a gyerkeek azt mondták,
hogy bearanyoztuk a napjukat. Minden nap azért igyekszem, hogy
jó legyen ez a mûsor, és nagyon jól esik a
családok és a rajongók hálája.
Riporter: Alyssa, te mit érzel most,
hogy véget ér a sorozat?
Alyssa: Könnyes lesz a szemem csak attól,
hogy rá gondolok. Mindannyiunkat nagyon megérint a dolog,
annyira nagy része volt az életünknek. Azt hiszem mind
tudtuk, hogy jön a vége, mert mindannyiunknak a nyolcadik
évadig tartott a szerzõdése. Szóval ha folytatni
akartuk volna, eleve újra át kellett volna mennünk
az egész egyezkedési procedúrán. Én
meg túl drága vagyok, a kilencedik év megtörné
õket (nevet). Tudtam, hogy jön a vége, azt hiszem,
már tavaly. Tavaly még nehezebb volt, mert fogalmunk sem
volt, hogy mi lesz. Volt még egy évünk hátra,
õk meg sem nem adták meg a folytatást, sem nem szüntették
be a mûsort, szóval a tavalyi évadzáró
összejövetelen konkrétan úgy voltunk ott, hogy
fogalmunk sem volt, hogy most örökre elbúcsúzunk
vagy visszajövünk. Úgyhogy tavaly nehezebb volt.
Riporter: A tavalyi év elég eseménydús
volt. Mik a kedvenc emlékek?
Alyssa: Nem akarok túl sokat emlékezni,
mert ilyenkor a szomorúság elönti az ember egész
testét és nem akar mást csak magzatpózban
feküdni. Nyilvánvalóan izgalmas dolog ez, mert ez az
élet, az élet a változásról szól,
és holnap jön egy új nap. Bezárul egy ajtó,
kinyílik egy másik, és az összes többi
klisés szöveg, ami most eszembe jut. De ez nehéz dolog.
Egy ilyen sorozatnál több idõt töltesz a színészekkel
és a stábbal mint bárki mással. Egyszerûen
sejtszinten az életem részévé váltak
a nyolc év alatt.
Riporter: Milyen volt egy ilyen mûsor
mellett felnõni az elmúlt nyolc évben?
Alyssa: Azt hiszem az életem egy részeként
fogok visszatekinteni erre a nyolc évre mindaz alapján,
amit csináltunk. Tizenegy éves koromban, a Ki a fõnök?-kel
kezdtem a tévézést, a Charmeddal meg megint az az
érzésem, mintha egy családban lettem volna. Annak
ellenére, hogy szerintem az elsõ évad óta
nem láttam egyetlen teljes részt sem.
Riporter: Van erõ, aminek örülnél,
ha birtokolnád?
Alyssa: Azt hiszem, a gyógyítás
lenne az, ami a legjobb lenne. Ez a mûsor javította a mágiával
való viszonyomat, amit én inkább imának neveznék.
A jelenlegi életemben már vannak olyan apró kis rituálék,
amiket megcsinálok.
Riporter: A híresség-státuszodat
arra is használtad, hogy jótékonykodj.
Alyssa: Igen, 2000-ben három hónapig
éltem Dél-Afrikában, és amikor hazajöttem,
akkor azt éltem át, hogy az a hely felélesztette
bennem a humanitárius oldalamat. Aztán kapcsolatba léptem
az UNICEF-fel, és már több, mint két éve
dolgozom jószolgálati nagykövetként. Ez a legfontosabb
dolog, ami motivál. Gyakorlatilag tanulmányi kirándulásokon
veszek részt. Voltam Angolában, Ecuadorban, Afrikában,
ilyenkor elmegyek az adott országba és megismerkedem az
ottani UNICEF-programokkal és a tevékenységükkel.
Amikor hazatérek, javaslatokat teszek az itteni UNICEF belsõ
embereinek, és leginkább próbálom növelni
az emberek tudatosságát, és azoknak az embereknek
a hangja lenni, akiknek nincs hangjuk.
Riporter: Kedvenc rész?
Alyssa: A sellõs rész nagyon kemény
volt, mert félek a víztõl. A melleim még utána
két hónapig tele voltak horzsolással mert a sellõ-melltartót
sebészi ragasztóval tették fel. Az meg elég
félelmetes, ha az ember fél a víztõl aztán
a víz alatt kell forgatnia olyan ruhában, amiben össze
vannak kötve a lábaid. Teljesen ki voltam, magamban azt gondoltam,
hogy úristen, ezek az emberek szemetek, mind meg vannak õrülve.
Én brooklyni lány vagyok, nálunk még medencék
sincsenek, csak tûzcsapok, úgyhogy az egész nagoyn
fura volt.
Riporter: Megmarad a barátságotok
a mûsor után?
Alyssa: Száz százalék.
Alig várom, hogy lássam, hogyan halad tovább mindenki
karrierje.
Riporter: Brian Krause, Leo viszonylag hosszú
kihagyás után tér vissza a sorozat végére.
Tényleg a csökkenõ költségvetés
miatt maradtál ki?
Brian: Nem egészen értem, hogy
mi volt a háttere Leo kihagyásának, amikor a helyemre
ugyanolyan drága vagy még drágább szereplõk
kerültek. De legalább a végén itt lehetek, és
ezért hálás vagyok.
Riporter: Milyen visszajönni?
Brian: Más. Olyan dolog, amirõl
Brad egész évben beszélt. Valami olyasmi, amit nagyon
meg akartam csinálni, és átérzem, hogy íróként
megpróbál összefoglalni nyolc évet, visszahozni
az összes nagy játékost. Én egy kicsit most
távol voltam ettõl az egésztõl, egymagam próbáltam
valahogy megoldani az átmenetet, és most jó móka
visszajönni.
Riporter: Elég gyakran búcsúztál.
Brian: Hát az elmúlt nyolc évben
kábé hússzor.
Riporter: Van kedvenc részed?
Brian: Az Érzéktelenség,
aminek segítettem a megírásában, az az egyik
kedvencem.
Riporter: Miben változott a szereplõ,
akit alakítasz?
Brian: Amikor elõször voltam itt,
nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán marad-e ez a szereplõ
a sorozatban, Brad meg remélte, hogy lehet egy ilyen gondoskodó,
gyámkodó figura. Leo a kívülállóból
egyre inkább részese lett a lányok életének,
barát lett, szeretõ, apa, férj és bizalmas.
Szóval a család része lettem, és így
színészként is elég széles skálán
mozoghattam.
Riporter: A lányok közül többen
keserûséget éreznek a stúdióval kapcsolatban.
Te mit gondolsz? Lesz szerinted spinoffja (testvérsorozata) a Charmednak?
Mindig emlékezni fognak rád, mint Leo-ra?
Brian: Nem zavarna, ha így lenne. Abban
bízom, hogy nem ez lesz az egyetlen dolog, amire velem kapcsolatban
emlékezni lehet. Remélem, hogy ez az életem egy fejezete.
Nyolc év, az elég nagy fejezet, de remélhetõleg
ez elég lesz arra, hogy továbblépjek és más
dolgokat is csináljak. Ha majd mindig Leoként ismernek csak,
az is jó. Azt viszont nem tudom megsaccolni sem, hogy mit mûvelt
a Paramount és a The WB, hogy a pénz volt a baj vagy az,
hogy más szereplõket akartak. Nem tudom, hogy új
tehetségeket akartak kinevelni, hogy aztán majd kezdjenek
valamit velük. Tényleg nem tudom. Számomra végül
ez áldás lett, komolyan mondom, mert volt idõm a
saját rövidfilmemet megcsinálni, és más
projektekbe is belevágni. Szívességet tettek velem
azzal, hogy kimehettem a világba és új sorozatok
pilotjaiba is beletekintsek.
Riporter: Mit gondolsz a mágiáról,
és milyen erõt szeretnél?
Brian: Azt hiszem, mindig is hittem a varázslat
létezésében. Egyszerûen túl sok olyan
kultúra van az egész világon, ami varázsol
vagy hasonló tevékenységet ûz. A magam részérõl
pedig nagyon örülnék ha Leo-hoz hasonlóan bármikor
bárhol feltûnhetnék a világban. Az szuper lenne.
Szerencsés a szerepem, hogy õ ilyeneket csinálhat.
Riporter: Mit szerettél abban, hogy Leo-t
játszhattad?
Brian: A legjobb a szereplõben az, hogy
van benne egyfajta tisztesség, vagy feddhetetlenség, és
ez mindig is megvolt benne. Mindig megmondta, hogy mi a teendõ,
a legjobb választási lehetõség, akkor is ha
egy másik, rossz út jobbnak tûnik. Azt hiszem, hogy
Leo karaktere felveti a jóhoz és a rosszhoz fûzõdõ
gondolatokat és érzéseket. Minden részben,
és az egész sorozat ívében, folyamatosan történtek
velem jó és rossz dolgok, ennek ellenére azt a szereplõt
játszhattam, akivel a becsületességet és a hûséget
lehetett asszociálni.
Riporter: Hogyan változtál a mûsor
ideje alatt?
Brian: Amikor elkezdtem itt dolgozni, házas
voltam és volt egy két éves fiam. Most tíz
éves fiam van és elváltam. Most már megvan
az a képességem, hogy egy picit megálljak és
megkérdezzem magamtól, mit kezdjek az életemmel.
Pénzügyi szempontból csodálatos volt. Emberileg
pedig azt hiszem hogy kinyitotta a szememet. Annyi évet töltöttem
itt csodálatos emberekkel, és most hogy vége, jövök
rá arra, hogy mennyi embert nem ismertem meg és mennyi olyan
dolog van, amit nem tudok ezeknek az embereknek az életérõl.
Kinyílt a szemem arra, hogy tudatos legyek a környezetemmel
kapcsolatban, kicsit jobban élvezzem az adott pillanatot, és
hogy több ember legyen körülöttem. Színészként
azt hiszem, fejlõdtem, a dolgok leegyszerûsödtek, és
sokkal kényelmesebben érzem magam a díszletben. Megtanultam
belesétálni bármilyen szituációba és
ott a lehetõ legjobbat kihozni magamból.
Riporter: Szerinted miért tartott ilyen
sokáig ez a sorozat?
Brian: Hát, nézz csak rá
erre a három lányra, négy lányra, öt
lányra, aki a mûsorban volt. Hihetetlenül tehetségesek.
Gyönyörûek. Jópofák. Aztán ott vannak
az írók és Brad. Ez a mûsor nem egy súlyos
darab. Vannak kemény pillanatok, volt is nem egy, mind sírtunk,
mind nevettünk, mindannyiunknak jutott minden a részek során.
Ez egy vígjáték. Meg akciósorozat. Meg dráma,
meg thriller. Szerintem ez varázsolja el az embereket, ez az, amire
szerintem a leginkább reagál a közönség.
Riporter: Mentek már úgy oda hozzád,
hogy "Te vagy Leo", vagy valami hasonló?
Brian: Van egy pár ember, aki azt gondolja,
vagy akár vakon hisz abban hogy ez a szereplõ valódi,
és jópár ember kért már meg hogy mondjak
értük imát, vagy gyógyítsam meg õket,
vagy tegyem õket jobb emberekké, vagy segítsek rajtuk
varázslattal. Ez idõnként megtörténik
(nevet). Amikor tudok, segítek.
Riporter: Brad Kern, kezdettõl a sorozattal
volt. Volt szó arról, hogy visszahívják Shannen
Dohertyt?
Brad Kern: Nem kerestük meg Shannent. Errõl
nem tudok túl sokat mondani. Az elsõ három évben
nagyon fontos szerepe volt a sorozatban, de van jó pár olyan
dolog, amit nem az én tisztem megvitatni. A pénzügyek
volt az egyik probléma. Másfelõl azt hiszem, hogy
a sorozatnak, amiben öt éve van velünk Rose - ami két
évvel több, mint amennyit Shannen volt a mûsorban -
sokkal inkább azokról a nõvérekrõl
kellene szólnia, akik többet voltak itt, mint arról,
aki nincs itt. Az utolsó részben ezzel foglalkozunk.
Riporter: Akkor ki jön vissza?
Brad Kern: Piper visszajön. Phoebe visszajön.
Paige visszajön. Brian Krause visszajön. A nagyi és Patty
is visszajön. Van egy olyan jelenet az utolsó részben
ahol tizenkét ember van egyszerre jelen.
Riporter: Julian visszajön?
Brad Kern: Nem, nem. Juliannek, akit én
barátomnak tartok, nagyon jól halad a karrierje, és
visszahozni egy napra, hogy egy nem hagyományos történetszálat
felépítsünk a szerepe köré, nos az nehéz.
Riporter: Mennyire volt nehéz úgy
megírni a cselekményszálakat, hogy mindenki meg legyen
elégedve azzal, ahogyan befejezõdik a lányok története?
Brad Kern: Nem hiszem, hogy valaha ki fogok
tudni találni olyat, amivel mindenki meg van elégedve. Ez
olyan dolog, amin túl kellett tennem magam, vagyis azon a nyomáson,
hogy megpróbáljak mindenkinek tetszõ dolgot csinálni.
Rájöttem, hogy ezt nem tudom megcsinálni. Ezt nem lehet
egyetlen történetben megcsinálni. Végül
úgy döntöttem, hogy inkább egyfajta érzést,
hangulatot próbálok elérni, egyfajta melegséget,
reményt. Ez az amit az utolsó történetben kerestem.
Az, hogy pontosan mi fog történni, azt néhány
héttel ezelõttig én sem tudtam. Voltak olyan dolgok,
amit már öt vagy hat éve meg akartam csinálni,
dolgok, amiken gondolkodtam, ezek még mindig megvannak a fejemben,
és ezek közül néhány beépült
az utolsó részbe. Bíztam abban, hogy mûködni
fog, és azt hiszem, hogy nyolc év után ez a rész
olyan, aminek nagyon örülök.
Riporter: Az összes apró cselekményszálat
megpróbálod szépen elvarrni, vagy inkább azt
mondod hogy "a fenébe is" és nem foglalkozol ezzel
a kérdéssel?
Brad Kern: Teljes mértékben foglalkozom
a kérdéssel. A Charmed elõtt nem voltam egyórás
sorozatnak az írója, és fõleg nem olyan sorozatnak,
ami ennyi évig futott, és aminek ennyire ismerik minden
oldalát a rajongók. Nagyon hûségesek a rajongók.
Szóval ez, hogy visszanyúlunk a múltba, elõrenézünk
a jövõbe, ez olyasmi, mintha az emberek kedvenc részeit
megpróbálnánk egy kicsit egybegyúrni, és
akkor a szereplõk olyan helyzetekbe kerülnek egymással,
mint még soha. Ez egy teljesen új terület, teljesen
új kapcsolatokkal. Ez olyasmi, amit egyszer meg akartam csinálni.
Riporter: Van még olyan cselekményszál,
amivel mindenképp akartál foglalkozni?
Brad Kern: A legnagyobb történet,
amivel meg akartam birkózni, az az volt, hogy valahogy eljussunk
a jövõbe a gyerekekhez és hogy visszamenjünk a
múltba a lányok anyukájáért és
nagymamájáért, mert igazából ez a család,
és ez végtére is egy testvérekrõl szóló
sorozat, ráadásul olyan testvérekrõl szól,
akiknek nagyon nagy az örökségük, szellemi értelemben.
Tudtam, hogy egy ilyen motívumot behozni, ha minden jól
megy, olyasmi érzést kelt majd, hogy bár visszanyúlunk,
hogy tiszteletben tarthassuk a múltat, elõre is nézünk,
így nem úgy tûnik majd, hogy a történet
az utolsó epizóddal véget ér. Ez olyasmi,
amit már öt éve szeretnék megcsinálni.
Riporter: Hogyan tartott ilyen sokáig
a sorozat?
Brad Kern: A televíziózás
világában az ember sosem lehet biztos. Minden történés
és tapasztalat, jók és rosszak egyaránt, hozzájárult
ahhoz, hogy mûsoron maradjunk. Az, hogy miért volt tartós,
az szerintem a sztároknál kezdõdik. Õk vonzzák
a szemeket a képernyõhöz, közöttük van
az a bizsergés és az a háttér, ami mozgatja
az egészet, a rajongók pedig a központja a mûsornak.
A színésznõk elhitetik, hogy testvérek, elhitetik
a varázslatot is, és a varázslat lesz a hab a tortán.
Ezek a dolgok túllépnek a demográfiai (társadalmi,
korcsoportbeli) és a földrajzi határokon. Nemzetközi,
mert családról és nõvérekrõl
szól. Mindenhol van család és vannak nõvérek,
és a mágia is olyasmi ami a átlépi a határokat.
Szóval itt vannak a lányok, a varázslat és
a család - ez a legjobb ötletem arra, hogy miért maradtunk
fenn.
Riporter: Van kedvenc részed?
Brad Kern: Egyszerûen túl sok van
ahhoz, hogy csak úgy válasszak egyet. A történet
szempontjából mindegyik rész az én gyerekem,
még a csúnyábbak is. A kedvenc történeteim
azok voltak, amikor Chris megjelent a jövõbõl és
mindenkit meglepett. Az jól mûködött. Nyolc év
alatt mindig nehéz elõre megmondani, hogy mikor milyen problémát
kell megoldani, megváltoztatni a szereplõk közti dinamikát.
Amikor Juliant behoztuk, az is teljesen megváltoztatta a dinamikát.
Rose-nál ugyanez volt, megváltoztatk a vizsonyok. Nagyon
áldott helyzet volt, hogy sztárszínészek jöttek
és mentek az évek alatt, és ez segített tartani
a történetet.
Riporter: Amikor ennyi embert hoztok össze,
hogyan oldjátok meg, hogy ne legyen olyan, mint a Csillagok Háborúja
legvégén a buli az Ewokokkal?
Brad Kern: Hû, nem tudom. A szereplõk,
akik visszajönnek, annyira benne vannak az egész történetben.
Az egész sorozatot áthatják és õk mesélnek
a nõvéreknek és a többi szereplõnek akit
a nyolc év alatt megismertünk. A nézõk kezésben
lesz a végsõ döntés, hogy olyan lett-e, mint
egy Ewok-parti, de szerintem mûködik, a szereplõk egyenként
mind ott vannak, és az ember átérzi az egész
családi hagyomány-dolgot.
Riporter: Mennyire szólhattak bele a
lányok abba, hogy mi történjen a karakterükkel?
Brad Kern: Folyamatosan beszéltem velük.
Sosem szégyellték megmondani a véleményüket,
ami egy nagyon jó tulajdonságuk. Mindannyian részt
vettek az utolsó rész kialakításában.
Hogy õszinte legyek, meglehetõsen sokat írtam át
az utolsó elõtti elõtti részen az õ
véleményük alapján. Õk bíztak
bennem, hogy segítek a sorozat megrendezésében és
abban, hogy a megfelelõ irányba haladjon, ugyanakkor én
is hallgattam rájuk amikor azt mondták, hogy "Nekünk
ez nem tetszik". Azt hiszem ez volt a helyzet az utolsó elõtti
elõtti résszel. Bonyolult dolog írni a szerepeiket,
mert ott vannak az érzések, az érzelmek, ott van
rengeteg dolog, amit rendesen le kell zárni. Megvan a joguk arra,
hogy felemeljék a szavukat, és éltek a jogukkal.
Riporter: Nemzetközi szinten is nagyon
népszerû a sorozat. A beérkezett levelek alapján
melyik ország a leginkább elkötelezett a mûsor
mellett?
Brad Kern: Hát, a levelek nagy részét
nem én kapom, mert egy részüket a csatorna, a másik
részüket meg a gyártó cég, a Paramount
kapja. Nem nekem szokták címezni a leveleket, úgyhogy
nem tudom, hogy melyik országból kapjuk a legtöbb levelet.
Azt tudom, hogy egy tonna levelet kaptunk, de annyi minden változott
az elmúlt években a kábeltévézésben
meg magán a The WB tévében is. Most ez egy teljesen
új csatorna, teljesen új rezsim, teljesen új mentalitás.
Például senki sem hívott fel a csatornától,
hogy megkérdezze, hogy akarok-e beszélni a folytatásról
vagy egy spinoffról. Azzal az utasítással kezdtük
ezt az évet, hogy találjunk ki valamit, hogy továbbra
is mûködjön a sorozat vagy hogy legyenek szereplõk
akikkel lehet spinoffot csinálni. Ezzel a feltétellel kaptunk
nyolcadik évadot tavaly ilyenkor, de idén senki sem hívott
engem az új vezetéstõl. Senki sem figyelt oda ránk
vagy válaszolt a levelekre, de azt kell mondjam, hogy nekem így
is jó, mert úgy érzem, hogy nagyon jó kifutása
volt a sorozatnak, és nem akarjuk túl késõn
befejezni a történetet, egy évvel azután hogy
már vége kellett volna legyen, és ez a lehetõség
mindig fennáll. Nagyon örülünk ennek az egy plusz
évnek. Jól alakultak a szereplõk történetei
és a kapcsolatuk, és jó az is, ahogy befejezzük,
és megint mondom, hogy az ember a televíziózás
világában nem kapja meg a lehetõséget, hogy
a saját feltételei mellett fejezze be a mûsorát.
Szóval a rövid válasz az az, hogy
a rajongói levelek a csatornához mennek. A levelek amiket
én személyesen kaptam, azok két csoportra oszthatóak.
Az egyik a "Kern, fogalmad sincs, hogy mit mûvelsz, most rögtön
hagyd abba." - azt hiszem ez a feleségemtõl jött.
Aztán jöttek olyan emberektõl is levelek, akik megértik
vagy akiket megérintett egy-egy dolog, amit csináltunk.
Felülkerekedni a gonoszon. Dönteni azért, hogy jót
tegyünk. Tisztelni testvéreket és családot.
Az embereket megérintette ez a néhány kis üzenet,
amit a részekben csináltunk.
Riporter: Mi következik most? Mit csinálsz,
ha vége a sorozatnak?
Brad Kern: Olyan volt, mint egy daráló.
Nehéz volt. Nyolc éve heti hat-hét napot dolgoztam
végig. Van egy hat éves fiam, akinek - és erre büszke
vagyok - próbálok a lehetõ legjobban az élete
része lenni, de egy hetven-nyolcvan órás munkahét,
heti hat-hét napos munkával... Szóval két
évvel a mûsor kezdete után született. Most hat
hónapot szeretnék vele tölteni. Megmondtam az ügynökömnek,
hogy ne keressen. Kikapcsoltam az üzenetrögzítõt.
Most van hat hónapom arra, hogy behozzam a lemaradásomat
a családommal, megnézzem, hogy hol van még bennem
kiaknázatlan kreativitás és megnézzem, hogy
milyen lehetõségeim vannak. Napi huszonnégy órát
voltam ezzel a mûsorral, úgyhogy most egy kicsit távol
akarok lenni a munkától, hogy megnézzem, hogy merre
mehetek tovább.
Riporter: Szeretnél a mûfajban
maradni?
Brad Kern: Imádom ezt a mûfajt.
Imádom a fantasyt. Feltérképezzük a csillagokat
és körbejárjuk a világot. Szeretek az ismeretlennel
játszani, és ez az, ami inspirál.
©2006 - Magyar Charmed Portál. A finálé
forgatása alatt készült riportot fordította:
Dobay Ádám
<<vissza
|