Nem
sok ember mondhatja el magáról hogy az elsõ naptól
a Bûbájosok mindörökké utolsó percéig
segítették a Bûbájos boszorkák alakulását,
de Peter Chomsky pontosan ezt csinálta a sorozat mind a nyolc évadjában.
Találkoztunk a Charmed producerével, és beszélgettünk
vele a stúdióbeli életrõl, a szoros határidõkrõl,
és a rengeteg speciális effektrõl.
Amíg várta a visszajelzést, hogy
a Sliders megkapja-e a második évadját, Chomskyt
associate producernek szervezték szervezték be a Bûbájos
boszorkákhoz, de hamar társproducer, majd producer lett
belõle, és ahogy az ilyen beosztású emberekkel
ez gyakran megtörténik, fõ teendõit ahhoz igazították,
hogy mihez ért a legjobban. [A hollywoodi rendszerben ezeknek a
produceri szinteknek produkciótól függõen más
és más a pontos feladata, annyi fix, hogy a magasabb beosztás
magasabb pénzügyi, kreatív és/vagy szervezési
beleszólással és felelõsséggel jár.
- a ford.]
- Azért vontak be, mert jó vagyok utómunkában
és részek befejezésében. Gazdag múltam
van továbbá a speciális effektekben, úgyhogy
nagyon sokat dolgoztam a gyártási oldalon azon, hogy hogyan
csináljuk meg az effekteket. Egy Encore Video nevû céggel
dolgoztunk, õk csinálták meg az effektek kilencven
százalékát, illetve a speciális effekt vezetõnknek
is volt egy cége, õ pedig velük tudta megcsináltatni
a 3 dimenziós munkák jó részét. Én
irányítottam azt, hogy ki melyik részben mit csinál,
én kezeltem a költségvetés vonatkozó
részét, és együtt dolgoztam a rendezõkkel
azon, hogy azt vegyék fel, amire az effektezéshez szükség
van.
A Bûbájos boszorkáknál egyik
nap sem volt tipikusnak mondható, úgyhogy Chomsky feladatai
attól függtek, hogy a gyártásnak épp
melyik szakaszában jártak.
- Amikor teljes évadot forgat az ember, olyan
mint egy maraton, amire gyakorolni és készülni kell.
Az elején úgy vagyok vele, hogy "Na! Hol a forgatókönyv?"
Alig várom hogy csinálhassak valamit. Be akartam osztani
a forgatókönyveket a forgatásra, beszélni az
effektfelelõssel, megnézni hogy állunk, milyen effektek
lesznek, és le tudjuk-e azokat egyszerûsíteni, hogy
gyártásbarátak legyenek és esetleg olcsóbbak
is. Van-e olyan pont ahol azt mondhatom, csináljuk ehelyett inkább
ezt, az mennyibe kerülne? Akkor elmondanám Brad Kernnek és
meglátnám, õ valami csicsásabbat akar-e. Aztán
csak próbálunk és készülünk forgatni.
Az elején amikor forgatunk, nincs sok utómunka, ezért
sokat vagyok a stúdióban, bejárok az összes
értekezletre, és sok idõt fordítok az elõkészítésre
és a gyártásra. Amint elérünk kábé
a negyedik részhez, már elkezdõdik az utómunka
az elsõ részen. Amint kész van a rendezõ a
vágással, megnézzük a részt, jegyzetelünk,
elõkészítjük a stúdió vagy a csatorna
számára, listát készítünk az utómunka-feladatokról,
hogy küldhessük a kép- és hangeffekt-osztályra.
Ezalatt folyamatosan jönnek be a forgatókönyvek, úgyhogy
innentõl kezdve zsonglõrködöm: olvasom és
dolgozom a forgatókönyvökön, ott vagyok a gyártási
és effektes értekezleteken.
Ahogy az várható, az év elõrehaladtával
egyre kaotikusabbá válnak a dolgok.
- Amikor már az évad közepén
vagyunk, több epizód van utómunkában, egy epizódot
forgatunk és megint csak több epizódot készítünk
elõ. Ilyenkor már õrült sok órát
kell dolgozni és folyamatosan újra be kell osztani az idõt.
Amint véglegesítünk egy részt, second unit-ot
rendezek [szó szerint második stáb, külön
rendezõvel és operatõrrel, akik a másodlagos
fontosságú képeket rögzítik - a ford.],
vagy kiegészítõ felvételeket csinálunk,
vagy ha sok a speciális effekt a részben, akkor azokban
segítek. Teljesen attól függ, hogy mire van szüksége
a résznek, és hogy hogyan lehet a legjobban mozgásban
tartani mindent. Amint kezdünk az évad végére
érni, amikor a forgatás már leállt, akkor
igazán szûkös az idõ arra, hogy befejezzük
a részeket, de ilyenkor már nem jönnek új forgatókönyvek,
nem kell a gyártással foglalkozni, úgyhogy jóval
nagyobb a csend és tudok a részek befejezésére
koncentrálni. Így akkor is, hogy felgyorsul a tempó
és nagy a nyomás, kicsit megkönnyebbülhetek ilyenkor
mert nem jön felém annyi minden féle dolog.
- A befolyásoló tényezõk
közé tartozik még a számítógépes
animáció, amivel a lányok varázslatait csináljuk.
Egy teleportálás vagy egy robbanás egyszerûnek
tûnhet, de amikor mindent összeraksz, nagy a különbség.
Csak hogy értsétek, mirõl beszélek, a sorozat
elején egy sok effektet tartalmazó rész azt jelentette
hogy 35 trükkfelvétel van egy részben. Az utolsó
három évadban már minden részben átlagosan
120 volt. A hetedik évad végére az utolsó
öt részbõl háromban volt 200-nál is több
effekt. Egy ponton szükségünk volt egy magas felülnézetre
a házról, ahogy az felrobban, ekkor megkértem egy
ismerõsömet akinek van helikoptere, hogy vigyen fel engem
és a különleges effekt-részleg vezetõjét,
Stephen Lebedet. Hozott egy digitális fényképezõgépet
és elrepültünk a ház felett, ami a Bûbájos-házként
funkcionál. Csináltunk egy csomó képet és
azok közül választottuk ki azt, amit a konkrét
jelenet alapjául választottunk. Ez az egész rengeteg
szervezéssel járt, de tudtam, hogy meg akarjuk ezt csinálni
a rész elõkészítése során, végül
azon múlt csak, hogy hogyan tudjuk koordinálni a dolgot.
- És igen, szoktam örülni a kevés
effekttel dolgozó részeknek, mert az segít tartani
a tempót az évad során. Braddel szoktuk megbeszélni
az ilyesmit. Minden évben a tizedik rész volt nagyon nehéz
mert egyszerre vagyunk tíz hetet mûsoron a téli szünet
elõtt, ezért mire odaérünk, már nagyon
kevés idõnk marad. Segít, ha ilyenkor a tizedik rész
könnyedebb, de ez általában nem így volt, pont
hogy sok speciális effektet használó részeket
csináltunk tizediknek, mert ilyenkor volt az õszi sweeps
[az amerikai tévés év egyik nézettségmérési
szempontból kiemelt szakasza - a ford.], és muszáj
volt hajtani a nézõkre. Ez egy kétélû
kard.
Chomsky összesen több, mint
150 órányi Bûbájos boszorkák-részt
gyártott le. Bár az egyik legnehezebb feladata A múlt
ismétli önmagát viziszörnyének elkészítése
volt, a legnagyobb kihívásként mégsem erre
emlékszik vissza.
- A második évadban volt a Csak Illúzió
címû rész. Ez azért volt kihívás,
mert minden mással ellentétben, amin valaha dolgoztam, ebben
a részben általunk készített filmeknek kellett
menniük a moziban már a forgatás alatt. Ez azt jelentette,
hogy a forgatás elõtt két nappal elment a rendezõ
és felvett képeket a filmhez. Hét napot kaptunk a
rész forgatására, és összesen kilencet
a teljes gyártásra. Az elsõ két nap vettük
fel azokat a jeleneteket, amik a részbeli filmekben mennek. Aztán
csak négy napom volt, hogy normálisan összevágjuk
az egészet, hogy tényleg úgy nézzen ki, mintha
mehetne a moziban. Ez nagyon durván kevés idõ. Fogni
kellett a napi felvételeket, gyorsan összevágatni,
mindenkivel elfogadtatni hogy végleges legyen, aztán meg
megcsinálni a színeket és elõkészíteni
a vetítést, hogy meglássuk, tényleg mûködik-e.
Az elsõ nap a moziban már készen állt a vetített
jelenetek elsõ csoportja, odamentünk és bár
már elõtte való nap teszteltük, mégiscsak
ott volt az egész stáb egy drága külsõ
helyszínen, és nem tudhattuk biztosan, hogy mûködni
fog. Mûködött, de csak épp, hogy. Nagyon büszke
voltam rá.
A Bûbájos boszorkák
befejeztével Chomsky a Sci-Fi Channeles Az elveszett szoba
címû minisorozaton dolgozott [melyet nemrég a TV2
is vetített - a ford.], jelenleg pedig egy DVD-filmet, a The
Oniont fejezi be. Sikere mellett mégis a Charmed tûnik
az álommunkájának.
- Ez jelentett nekem mindent. Lehetõséget
kaptam, hogy találkozzak és együtt dolgozzak ezekkel
az emberekkel. Esélyt kaptam a kreatív autonómiára.
Nagyon jó érzés volt, hogy miután elolvastam
egy adott forgatókönyvet, amiben több, mint kétszáz
speciális effekt volt, és elsõ olvasásra fogalmam
sem volt, hogy hogy a fenében fogom ezt megcsinálni, mindig
tudtam, hogy valahogy majd megoldjuk a dolgot és a történet
is jó lesz és jó effekteket is tudunk majd használni.
Amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy napról napra
képes voltam segíteni az utómunkát, és
bármilyen módon jobbá tenni ezzel a részeket.
<<vissza
|