Brad Kern majdnem beszállt
néhány sorozatba, amik megkapták a 2007 õszi
berendelést, köztük volt a CBS-en futó vámpíros
sorozatot, a Moonlight is.
- Közel kerültem ahhoz, hogy annak legyek
a producere, de végül egy csomó ok miatt nem mûködött.
Nem baj, különben, mert ahogy mondtam, nem is igazán
akartam most elkerülni a családomtól. Mellesleg szeretném,
hogy lehetõségem legyen megcsináltatni a saját
pilotjaimat. Amellett, amit most írok, a Platinum Studios-zal is
együtt dolgozok, tévésorozattá fejlesztem az
egyik képregényüket, úgyhogy ne menjetek sehova.
Akkor errõl most ennyit, és következzenek
a rajongók kérdései.
"Volt olyan történet, amirõl
azt gondolja, bárcsak ne csinálták volna meg?"
- A Pokoli
menyegzõ. Rettenetes volt. Van néhány dolog,
ami nagyon megragadt bennem, de ez aztán végképp
a lehetõ legrosszabb volt. Idézték is, amikor azt
mondtam, hogy teljesen meglepõdtünk, hogy a Halálos
szerelem mennyire jól sikerült, és hány
gombot nyomott meg, hogy így mondjam, na akkor azt gondoltuk, hogy
igen, ez ez a sorozat, végre megtaláltuk, amit szerettünk
volna. Na ennek az ellentéte volt a Pokoli menyegzõ.
Amikor megláttuk, azt mondtuk: "Na ez nagyon gáz. Minden
szinten hiányzik belõle valami. Szégyenletes az egész."
Amikor elõször megnéztük a vágott anyagot,
kilenc vagy tíz percet kiszedtünk belõle, olyan rossz
volt, úgyhogy hét-nyolc perc hiányzott. Vissza kellett
mennünk és újravenni egy csomó cuccot, hogy
kitöltsük, hogy közel legyen ahhoz, amire a csatornának
szüksége volt. De ettõl sem lett jobb, csak nem volt
akkora szívás, mint elõtte. Bárcsak ne csináltuk
volna meg se a történetet, se azt az egész részt!
"Szeretne a jövõben
egy Bûbájos boszorkákhoz hasonló, boszorkányos
sorozatot csinálni?"
- Imádom a természetfelettit és
szerettem a természetfelettinek és a mindennapi életnek
azt az egyensúlyát, amit a Charmedban megvalósítottunk.
A sorozat fókuszában a nõvérek, a család,
az emberi kapcsolatok, a szeretet, szerelem és veszteség
volt. Ezek valódi dolgok. Ezekhez mindannyian kötõdni
tudunk, és ezeket használtuk a természetfelettit
metaforaként. A projectben, amin most dolgozom, szintén
vannak természetfeletti elemek. Van-e tényleg valami ott
kint, ez a központi kérdése annak, amin most dolgozom.
Mindent feltérképeztünk már, és ez nem
hagy teret a képzeletnek, csak abban, amit nem látunk. Azt
hiszem, hogy történetmondási szempontból az,
hogy engedhesd az embereknek elképzelni azt, amirõl beszélsz,
ahhoz a természetfeletti az utolsó hely, mert ezt még
nem térképeztük fel, nem is lehet.
Ott virágzik a képzelet és itt tudsz a közönséggel
együtt játszani.
"Miért nem forgattak soha San Franciscoban?"
- Pénz. Egyszerûen errõl van szó.
Egy sorozat költségvetése azon múlik, hogy hány
napot forgatsz a stúdióban és hány napot nem
a stúdióban forgatsz. A mi sorozatunknál - hogy adjak
valami támpontot, hogy hogy fejlõdött vagy inkább
hogy fejlõdött vissza - úgy kezdtük, hogy öt
nap volt a stúdiófelvétel, három nap a kültéri
felvétel. Ez utóbbihoz össze kell szedni a kellékes
teherautókat, a kaja-teherautókat, a sztárok lakókocsijait.
Ez elég nagy dolog. Rengeteg pénz megy el a szállításra,
és aztán még engedélyeket is kell szerezni,
benépesíteni az utcát statisztákkal, akiket
szintén el kell szállásolni, etetni, szállítani
kell õket.
És ez is csak akkor van így, ha a stúdiótól
harminc kilométerre forgatsz. Ha ezen kívül utazol,
akkor kimész abból amit a szakszervezetek zónának
hívnak, ez esetben pedig túlórát kell fizetni.
Szóval el lehet képzelni, mennyire hihetetlenül drága
lett volna az, hogy mindenkit elrepítsünk San Franciscoba.
Ja, és annyival több idõ lett volna az utazás
oda meg vissza, hogy teljesen felborította volna az idõbeosztásunkat.
Ezért amikor San Francisco volt a sorozatban, az konzervfelvétel
meg nyomtatott háttér volt, néha egy-egy felvétellel
a Paramount stúdió hátáról, amit úgy
öltöztettük fel, hogy úgy nézzen
ki, mint az öböl.
Hogy visszatérjek arra, amirõl az elõbb
beszéltem az "öt nap bent, három nap kint"
beosztással kapcsolatban, a sorozat végére odáig
jutottunk, hogy nyolc nap bent, nulla nap kint, mert mindig annyira visszavágtak
a költségvetésbõl. Ez volt az utolsó
lehetõségünk, hogy spóroljunk. Ez mind arra
volt jó, hogy a karaktereinkre koncentráljunk.
"Követi, hogy mit csinálnak
mostanában azok, akik valaha a Charmedon dolgoztak?"
- Nagyon érdekel, hogy ki mit csinál,
annyira, hogy néha még segítek is nekik állást
szerezni. Nem lehet úgy nyolc évig együtt dolgozni
emberekkel, hogy ne törõdjön vele az ember, hogy mi történik
velük. Jim Conway producer például mostanában
segít megtanulni golfozni, bár nagyon rosszul megy, gyakran
beszélek Jon Paréval és Peter Chomskyval, meg az
írók közül is sokakkal. Egyébként
büszke vagyok, mert a Bûbájos boszorkák íróit
a szakma legjobb íróiként tartják számon:
ketten vezetik a Grace klinikát, egyikük A szökés
producere, egy másik az Esküdt ellenségeké.
A többiek közül dolgoznak a Szellemekkel suttogón,
a Címlapsztorin és a Loston, csak hogy néhányukat
említsem. Mindannyiukra büszke vagyok.
<<vissza
|