Curtis Kheel fiatal produkciós asszisztensként helyezkedett el a Bûbájos boszorkákban, de tehetségével, kitartásával és kemény munkájával hamar elbûvölte Brad Kernt.
    - Azzal, hogy benne voltam az atmoszférában, felszívtam magamba a Charmed világát - emlékszik vissza Kheel. - A munka mellett írtam is, és ezen keresztül felkeltettem Brad érdeklõdését. A második évemben már íróasszisztensi munkát kaptam, az év végén pedig társíróként vettem részt az egyik részben, azután pedig íróvá léptem elõ.
    Ez a rész A banshee volt, mely után elsõ önállóan írt része a negyedik évados Agymosás volt.
    - Az a részötlet onnan jött, hogy írtam egyszer egy próbaforgatókönyvet a Buffy, a vámpírok réméhez amikor még asszisztens voltam. Arról szólt, hogy Buffy egy ideggyógyintézetben ébred fel, és azt hiszi, minden csak képzelet volt, ami addig történt. A negyedik évad elején egy egyszerû koncepciójú részötletet kerestünk, én meg elõálltam az eredetileg Buffys ötletemmel. Elmondtam Bradnek, õ meg azt mondta, jó, csináljuk meg. Piper lett az, aki elmegyógyintézetben ébredt fel, aztán hat hónappal késõbb a Buffyban is megcsinálták ugyanezt a történetet -- de mi csináltuk meg elõbb.
    Curtis következõ munkája a Phoebe három arca volt, amiben Phoebe és Cole kapcsolata köré került még több kérdés.
    - Emlékszem, hogy korábban is létezett már a három Phoebe ötlete, de akkor visszadobták. Az ötlet jó volt, de akkoriban nem volt jó helye. Van egy sorrendje annak, hogy egymás után melyik író írja melyik részt. Amikor az enyém jött elõ, akkor gondoltam, hogy érdekes lehetne Phoebe jövõ- és múlt-alakját behozni, hogy információt és tapasztalatot cseréljenek azzal kapcsolatban, hogy hozzámenjen-e Cole-hoz, vagy ne. Sokat vitáztunk az idõs Phoebe-rõl. Az elején az volt a terv, hogy Alyssa önmagát játssza, de csináltunk néhány sminktesztet, és nem nézett ki jól. Úgyhogy kiadtuk a szerepet egy színésznõnek, aki végül nagyon jó lett, különösen azt a jelenetet szeretem, amikor Cole-lal konfrontálódik.
    A Halliwellek természetfeletti ellenfelei között a vámpírok voltak azok, akik Bûbájos-feldolgozására minden író áhítozott. De a csatorna a negyedik évados Meg ne harapj!-ig erre nem adott engedélyt.
    - Ez olyan dolog volt, amire figyelmeztettek minket. Nem volt konkrétan megengedve nekünk, hogy vámpírokat írjunk a történetbe. Azért nem engedték, mert ment a Buffy is meg az Angel is, és nem akarták, hogy ezekkel a sorozatokkal vonjanak minket össze. Az elsõ évadban, amikor még nem dolgoztam a stábban, a wendigo eredetileg vérfarkas lett volna, de nem hagyta a csatorna, "mert Seth Green a Buffyban vérfarkas", úgyhogy át kellett írni. De az tényleg szinte csak megfogalmazás kérdése volt. Amikor mi csináltunk vámpírokat, az azért volt jó, mert a Buffy megreformálta a vámpírokat, mi pedig klasszikus vámpírokat csináltunk. Azt tartottam jó ötletnek, hogy ne Buffyt csináljunk. Imádtam azt, hogy denevérré változtak, ami a Buffyban nem történt meg. A mi vámpíraink nem porrá váltak, hanem lánggá. Igazi harc volt Brad és a csatorna között, hogy vámpírokat csinálhassunk, és szerintem végül csak azért csinálhattuk meg õket, mert a Buffy közben átigazolt a UPN-hez.
    A másik oldalon viszont voltak olyan ötletek, amiket csak fel kellett javítani. Ez volt a helyzet a Tündérmese címû résszel is.
    - A negyedik évad nagyon sötétre sikerült, az ötödik évadot pedig könnyebbre, kedvesebbre terveztük. Sok ötlet jött már addig a tündérmesékre, végül én lettem, aki a jó ötletet hozta. Ez az volt, hogy mindegyik lányt más mesébe visszük bele. Eredetileg teljesen más mesék voltak. Phoebe-t a Szépség és a Szörnyetegbe vittük volna bele, Rose lett volna Hófehérke, Holly pedig Csipkerózsika. Aztán volt egy áttörés a történetírásban, kitaláltuk, hogy legyen a meséknek egy õrzõje egy mesemúzeum-díszlettel és sok kellékkel, így legyenek részei a lányok a meséknek. Az eredeti tervvel csomó kérdésünk volt, "Miért pont ezek a mesék? Miért csinálja ez a szereplõ ezt vagy ezt? Hogyan történik?" Miután kitaláltuk a mesék õrzõjét, az egész értelmet nyert.
    Bár Curtis számos részt írt, az Isteni színjáték elsõ része (melyet Krista Vernoffal együtt írtak) volt számára az elsõ kétrészes és évadzáró rész.
    - A nagy kihívás az Isteni színjátékban az volt, hogyan tartson ki két óráig a rész. Azt hiszem, nem is tudtunk igazán jó kétrészes történetet csinálni a legutolsóig. Az alapötlet, ami az enyém volt, az volt, hogy a lányok tógákban, görög istennõkként jelennek meg. Jó rész volt, de nem a kedvencem mert a legjobb része a végén történik, a móka pedig már a második részben volt. Az egyik, amire rájöttünk, az az volt, hogy nehezebb egy egyórás részt két órásra írni, mint összekötni két egyébként különálló részt. Az Isteni színjátékot és a sellõs ötödik évados nyitórészt egy órában is megcsinálhattuk volna. Az elsõ rész azért szenved, mert csak próbáljuk kihúzni az átváltozásig a rész végén. Ugyanakkor Chris behozása nagyon jól jött. Olyan szereplõ volt, aki tud a lányokról, és úgy gondoltuk, hogy Wyatt lesz, amíg ki nem találtuk, hogy legyen inkább egy fiatalabb tesó.
    A hetedik évad számos története a mindenható Avatárok és a velük szemben álló Kyle Brody ügynök körül forgott. Curtis a Keresd a démont! címû rész mellett egyik kedvencét, a Bûbájos film noir-t adta az évadhoz.
    - Azért jutott eszembe, mert nem csináltunk semmit harmincas évekbeli gengszterekkel. Érdekesnek találtam, hogy beletegyük a lányokat a harmincas évekbe, de a filmeket már letudtuk a Csak illúzió-ban, úgyhogy inkább a detektívregényekhez folyamodtunk. A csatorna rettenetesen ellenállt annak, hogy fekete-fehér képet használjunk. Csak úgy fogadták el a részt az elején, hogy inkább túlszínezzük. Aztán ahogy írtuk, írtuk, egyre inkább a harmincas évek filmjeire hasonlított a rész, úgyhogy Brad meggyõzte a fõnököket, hogy visszatérjünk a fekete-fehérhez. Amiatt aggódtak, hogy a fiatalok majd nem fogják szeretni emiatt a részt.
    Bár a Bûbájos boszorkák megkapta a nyolcadik évadot, Curtis továbblépett.
    - Úgy éreztem, mindent elmondtam a boszorkányokról, amit tudok, úgyhogy most inkább a varázslókkal foglalkozom (lásd késõbb). 14 epizódot írtam, és a karrierem e pontján úgy gondoltam, másról akarok írni, más világokat akarok felfedezni.
    A stábban töltött munkája alatt Curtis égisze alatt a Bûbájosok megküzdöttek a mumifikáló Jerickel, a Titánokkal, egy lélekgyûjtõvel és a vámpírok királynõjével. De Curtisnek megvannak a saját kedvencei.
    - Cole nagyon jó karakter és démon volt. A dualitása nagyon érdekes volt, fõleg Phoebe-vel való kapcsolata a gonosz folyamatos vonzásával. Azok közül, akiket én alkottam meg, a dzsinn a kedvencem a Phoebe, a háziszellem címû részbõl. Nagyon erõs volt a színésznõ, akit a szerepre kiválasztottunk. Tetszik az a csavar, ahogy ártatlanként tûnik fel, de ez csak játék, és a végén kiderül, hogy gonosz.
    De még ilyen szórakoztató gonosz-galériával sem a démonok megalkotása volt a sorozat fõ fókusza.
    - A démon mindig csak ahhoz kellett, amit a lányokkal akartunk azon a héten csinálni. Mindig a testvérek történetébõl indultunk ki és abból, ami az érzelmi cselekményük számára fontos volt. A démonok az utolsók között vannak, akiken dolgozunk. Jól meg kell írnunk õket, hatásosan kell végrehajtaniuk a tervüket, és fenyegetõnek kell tûnniük, különben a lányok nem tûnnek okosnak.
    Mióta elhagyta a bûbájosokat, Curtis a Kyle XY címû sorozatban dolgozott, majd visszatért a mágiához a The Dresden Files címû sorozatban, ami egy hivatásos varázsló nyomozásaival foglalkozik.
    - A The Dresden Files sötétebb történet a Bûbájos boszorkáknál, akkor is, ha néha van benne humor. A Dresdenben a fõ szál a rejtély felderítése, a Bûbájos boszorkákban már az elsõ jelenetekben megmutatjuk a démonokat akik mindig elmondják hogy mi a nagy tervük, épp mit csinálnak. A Dresdenben ezt nem látjuk, Harry Dresdenre vár, hogy összeillessze a bûntény darabjait, mint a Helyszínelõkben. Nem jár elõtte a közönség.
    Bár a The Dresden Files újabb ékkõnek tûnik Curtis már eddig is fényes koronáján, hálás a Charmed-dal töltött idõért, fõként, mert ilyen alapot adott a karrierének.
    - Nagyon sokat köszönhetek Bradnek, mert nagyon jól végzi a munkáját. Mindig tudta, hogy mit csinál, és hogy mit akar. Bradtõl nagyon sokat lehet tanulni, tudja, hogyan kell jól strukturálni a történeteket. A televíziós írás sok alapját tõle tanultam meg. Brad nagyon jól tanítja a többi írót, és nagyon tájékozott. Sok ember használta a Bûbájos boszorkákat a karrierje ugródeszkájaként.

   <<vissza