- Most kezdem csak tudatosítani, hogy vége van - mondja Rose McGowan, ahogy elhelyezkedik az interjúhoz a Halliwell-ház elsötétített díszletében, ami már tele van pakolva halomnyi kellékkel és egy, a fináléhoz összetört ablaküveggel. - Õszintén, a dolgokat én jóval késõbb fogom fel, mint ahogy megtörténnek. Például besétáltunk most ide a padlásra és ott az a törött ablak, aztán látom az egymásra pakolt foteleket, amik arra várnak, hogy elvigyék õket... Vagy amikor megláttam az utolsó rész forgatókönyvét, amire ilyenkor mindig az van írva, hogy "évadzáró", de most az volt írva, hogy "sorozatzáró", akkor csak azt mondom magamban, hogy "Ó!". Aztán majd egy hónap múlva fogom igazán észrevenni a dolgot.

   - Tudom, hogy mindenki hiányozni fog. - folytatja Rose. - A stáb mindenen keresztül velünk volt. Átmentünk egy szülésen... mármint Hollyén, persze, nem az enyémen! Aztán volt itt szakítás, újra összejövés... Velünk vannak, amikor rosszul vagyunk, és amikor jól, és fordítva is így van. Én is több alkalommal ott voltam nekik. Azt hiszem, hogy talán - nem, biztosan - ez az, amit a legjobban fogok hiányolni.
   Nehéz elhinni, hogy Rose öt évvel ezelõtt lépett elõször ebbe a díszletbe, hogy eljátssza Paige Matthews szerepét. Akkor leginkább a Sikolyból és hasonló filmekbõl lehetett ismerni, és elég valószínûtlennek tûnt, hogy õ kapja a szerepet Shannen Doherty kilépése után. Még maga Rose is valószínûtlennek tartotta saját szereplését a sorozatban, ezért is vállalta el, hogy valami teljesen mást csináljon, mint addig.
   - Még most is megvan ez a furcsa elkötelezettségem, hogy "Nem probléma!" - nevet Rose és megvonja a vállát. - Nem gondolkodtam rajta el különösebben. Ez is olyan dolog volt, ami hónapokkal késõbb csapódott le. Saját magamnak nem volt olyan furcsa helyzet, mint amilyen többen másoknak. Szerintem mások nem tudták, hogy mit várjanak, és nem nagyon bíztak a dologban, meg ilyesmi. Az én munkamorálom az, hogy fel a csizmát és irány a munka, és ezért nem is vágytam vagy igényeltem mást, mint a munkát.

   Ugyanakkor abban az idõszakban Rose azt nyilatkozta, hogy nem akar több, mint egy évig ott maradni. Öt évvel késõbb...
   - Azt gondoltam, egy évig maradok. Azt mondták, addig kell csak itt maradnom! Most meg öreg vagyok. Kellettem nekik, szükségük volt rám, de amikor beléptem, azt jósolták, hogy a nézettség körülbelül hatvan százalékot fog esni - azt mondták, ezt majd ne vegyem zokon. Aztán mégsem esett a nézettség. A következõ az volt, hogy el kelett jutni az ötödik évadig, mert annyi rész után kerülhet egy mûsor más csatornák mûsorába is. Úgyhogy a producerek, meg a csatorna, meg mindenki azt akarta, hogy eljussunk az ötödik évadig, mert akkor lehetett visszaszerezni a befektetett pénzt. Úgyhogy csak annyira kellettem, hogy ezt elérjük, maximum két évig. Ezt mondták. Aztán egyszer csak helló, itt vagyunk a valaha volt leghosszabb nõi sorozattal!

   Paige pedig elég sokat fejlõdött ez alatt az öt év alatt. Volt szociális munkás, mágiaiskola-igazgató, majd teljes munkaidõs fényõr. Volt több szerelmi kapcsolata is, amíg végül szerelembe esett és Henry Mitchell (Ivan Sergei) felesége lett, a jövõben még gyerekeik is születtek.
   - Azt mondhatnám, hogy az "A" idõpontban Paige nagyon ingatag és önmagában bizonytalan volt, és bohókás és vicces. A bohókásság még mindig megvan, de az biztos, hogy most már sokkal biztosabb önmagában, és alkalmas a feladatára. Olyan, mint az átmenet a fiatal Lucille Ball-ból a felnõtt Lucille Ballig. Csak mágikus képességekkel. Az emberek meg szokták kérdezni, hogy milyen lezárást kap Paige karakatere a sorozat legvégén, és ezen valójában annyit nem gondolkodtam. Asszem erre is majd késõbb tudok válaszolni! Talán errõl azt tudnám mondani, hogy a tavalyi évadfinálénak nagyobb "vége"-hatása volt, és ezért nehezebb volt nekem. Olyan volt, mintha már meggyászoltam volna valamit, ami aztán hirtelen meg sem halt. Mintha valaki csak megnyomta volna a pillanat-megállj gombot. Úgyhogy most is egy kicsit olyan érzésem van, de kevésbé. Nem akarom azt mondani, hogy tavaly szomorúbb volt, de most ez elkerülhetetlen. Most már hivatalosan is tudjuk, hogy nem jövünk vissza, lejárt a szerzõdés, mindenkinek lejárt a szerzõdése. Szóval idén nem olyan meglepetés a dolog. És ebben a fináléban azt hiszem mindenki egyszerûen továbblép az életében. Mindenki folytatja az útját és ez egy sokkal stresszmentesebb élet. Elértük azt a stabilitást és normalitást, amiért az elmúlt években annyit harcoltunk.

   Legtöbbször a legjobb dolgokat tartogatják az emberek a legvégére. Amikor Ivan Sergei bekerült a sorozatba, mindenki úgy gondolta, hogy a sorozat többi szerelmi szálához hasonlóan ez is csak hat részig tart majd, miután Ivan továbblép és kikerül a történetbõl. Azonban a sorozat vége közeledtével Brad Kern célja az volt, hogy tartalmasabb párkapcsolatot ötöljön ki Paige számára, akkor is a történetben tartva Henry-t, amikor Sergei nem volt konkrétan az adott részben. Késõbb annyira megtetszett Bradnek a Rose és Ivan közös játéka, hogy még több részbe beleírta Henryt, és azt is megoldotta - fizikailag és pénzügyileg is -, hogy Ivan bekerülhessen az utolsó részbe.
   - Ivan igazi nagy áldás volt. Nem is kívánhattam volna nála jobb férjet! Ha ha ha! Mármint a mûsorban! Vannak olyan alkalmak, hogy jön egy pasi, és azt gondolod, "Ó istenem, muszáj megcsókolom ezt az embert" Ivan meg csak nevet, mert volt egy jelenet, amikor meg kellett csókolnunk egymást, és akkor mondja elõször, hogy "Szeretlek", én meg felvetettem, hogy "Nem lenne sokkal édesebb, ha inkább megölelnék egymást?" Ivan azóta azzal cukkol, hogy megpróbáltam kibújni a csókolózás alól. Egyébként remek színész és nagyon jó vele dolgozni. Egy csomószor mi találtuk ki saját magunknak a párbeszédet és egyebeket.

   Rose azt is elárulta, mit visz magával a díszletbõl.
   - Van egy háttér, amit az egyik szoba-díszlet mögé szoktak betenni. Odateszik és akkor olyan mint egy kilátás. Azt akarom elvinni, mert van ez a hatalmas falam a házamban és arra fel akarom rakni tapétának, hogy úgy tûnjön, mintha kifelé néznél valahova. Sokkal inkább tûnik Los Angeles-i kilátásnak mint egy San Francisco-i kilátásnak. Egy spanyol stílusú ház, egy ilyen stukkó ház látszik rajta egy piros cserepes tetõvel. Olyasmi, mint amiben én is lakom, mert én is egy ilyen spanyol házban lakom. Arra gondoltam, milyen röhejes lenne hogy van egy spanyol házam a spanyol házamban. Követitek az észjárásomat?

   Megérkezik az egyik rendezõasszosztens, hogy szóljon, Rose-nak vissza kell mennie a forgatásra. Így már csak egy kérdésre van idõ: vannak-e Rose-nak - aki hamarosan látható lesz a Brian De Palma rendezte The Black Dahliában és az új Quentin Tarantino-Robert Rodriguez produkcióban, a Grind House-ban - utolsó szavai a Bûbájos boszorkákról. Rose mosolyog és válaszol:
   - Mindig is hihetetlenül, hihetetlenül megérintett az, hogy hány emberre volt hatással ez a sorozat és hogy hány embernek lett Paige, Piper és Phoebe a barátja, vagy akár a testvére vagy valamilyen más családtagja. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire megtisztel ez.

<<vissza